Oldalak

2016. január 29., péntek

Havas sapi

Tudom, hogy ilyenkor már mindenki váromatavaszt nézéssel bambul ki a fejéből, de azért én most mégis szép téli, havas képeket és történetet hoztam Nektek. :-))
Főszereplője a fent említett sapka és tulajdonosa, az én drága unokahúgom. Ha jól emlékszem már tavaly januárban kiszúrta magának az én fejfedőmet, hogy az mennyire tetszik neki, de elegánsan elengedtem a fülem mellett az arra utaló megjegyzéseket, hogy neki is mennyire jól állna egy ilyen kötött sapka (igen, kivételesen kötött). Most karácsonykor aztán elmentünk együtt egy kis kirándulásra, és tulajdonképpen többet volt az ő fején az én sapkám, mint a sajátomon, így be kellett látnom, hogy neki is kell kötnöm egyet, vagy búcsút inthetek szeretett fejfedőmnek. :-) Úgyhogy eltipegtem a legközelebbi fonalboltba, vettem szép, fehér fonalat, amiről kiderült, hogy kicsit vékonyabb, mint kellene, így maradt a két szállal kötés. A minta nagyon egyszerű, és haladós, egy nap alatt el is készült, még az én lassú tempómban is. Unokahugi pedig nagyon örült neki, fel is avatta egy közös szülinapi-szánkózás során, ahol egymás mellett feszítettünk majdnem egyen sapinkban, az ővé ugyanis kicsit nagyobb lett, hogy bele férjen töménytelen mennyiségű haja. :-))
A szánkózás nagyon viccesre sikeredett, miután tesómék két bernáthegyije lett befogva szánhúzás gyanánt, hiába tiltakoztak, hogy bizony ők nem hászkik, és inkább poroszkálnának mellettünk a hóban, néha-néha beleharapva ebbe a hideg, puha, fehér valamibe. Azért megmutatták, hogy tudnának ők ilyet, ha akarnának, de a lelkesedés hamar alább hagyott. Gyerkőcök viszont nagyon élvezték, kipirulva, átfázva, jókedvűen álltak aztán neki hóembert építeni, már a kutyák segítsége nélkül. :-))





A sapi mintája: Drops Ariel
Tű: 7 és 6 mm-es



Mi ketten. Kicsit nem figyelek, és magasabb lesz, mint én. :-)))



Szánkózásnak nevezett performance. :-)



Collie kutyára is felpróbáltuk a sapit, de ezúttal sem értette, mit akarnak a kétlábúak tőle, és ez egyébként sem az ő mérete. :-))



Ezzel a (szerintem) gyönyörű képpel zárom a posztot, férjem készítette. És ezúton üzenem a télnek, hogy jó volt, szép volt, köszönöm ennyi! :-)